2011. május 16., hétfő

EZER KÉZ TÁNCA

Az "1000 kéz tánca", egy fantasztikus videó, érdemes végignézni! Tekintettel a hozzá szükséges rendkívüli koordinációra, a teljesítmény akkor is bámulatos lenne, ha nem volnának valamennyien süketek, azonban mind a 21 táncos teljesen süketnéma.
Csupán a táncoktatóknak a színpad négy sarkából adott jelzései alapján hozzák létre ezek a különleges táncosok az összetett, kavargó látványt.

Nemzetközi debütálásuk a 2004-es paralimpia záróünnepségén volt Athénban, azóta a csoport több, mint 40 országban járt.
A 29 éves vezető táncosuk magas szintű művészeti képzettséggel rendelkezik.
A felvétel Pekingben készült a 2009 évi tavaszi fesztiválon.


2011. május 13., péntek

ELDOBOTT/KIDOBOTT PÉNZ...

  

"A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. 

Mint a vetőmag."

(Gárdonyi Géza)



2011. május 9., hétfő

INTŐ JELEK, HOGY KIKÖZÖSÍTIK A GYEREKET AZ ISKOLÁBAN



Sok szülő számára a legfontosabb, hogy gyermeke tanulmányi átlaga rendben legyen. És ha az eredmények jók, elképzelhető, hogy nem is figyel oda arra, ha gyermeke nem érzi jól magát az iskolában - esetleg amiatt, mert kiközösítik a társai.

De miért szorulhat a közösség perifériájára egy gyermek, mi lehet az oka annak, hogy nem tud beilleszkedni, nem fogadják be a társak, sőt, egyenesen utaznak rá a többiek? A válasz egyszerű: a kiközösített gyermek más. Nem jobb, nem rosszabb. Más.
A külső adottságoktól a tanulmányi eredményig
Sokkal hamarabb céltáblává válik az a gyermek, aki valamilyen külső adottság miatt tér el a többiektől - például eláll a füle, túlsúlyos, vagy előnytelen a külseje -, vagy az, akinek a szülei esetleg nem tudnak lépést tartani a trenddel, és nem telik menő ruhákra. De céltábla lehet az is, aki valamilyen betegséggel küzd - cukorbeteg, esetleg tej- vagy lisztérzékeny, és ezért nem fogyaszthat olyan termékeket, mint a többi -, vagy akinek ügyetlenebb a mozgása, rosszabbak az eredményei, mint az átlagnak. Vagy ha sokkal jobbak: a kiemelkedő tanulmányi eredmény szintén ok lehet a kiközösítésre.
Egy azonban mindegyik esetben közös: a közösségében elutasítást és csúfolódást megélő gyermek önértékelése súlyosan sérülhet, és ha évekig gyötrődik a számára ellenséges környezetben, egy életen keresztül cipeli majd magával a kudarcot.

Apró jelek, melyek okot adhatnak az aggodalomra

Sok formája ismert a közösségen belüli kiközösítésnek, és fontos tudni, hogy ez a szociális agresszió egyik megnyilvánulása, mely még a harcedzett felnőtteket is kikészítheti. A gyerekeknél a legtöbb esetben megáll ott a dolog, hogy nem hívják játszani, nem ülnek mellé a padban, nem akarnak vele egy csapatba kerülni, és ennek hangot is adnak. Ha egy csoport közelébe lép a nem kedvelt társ, annak tagjai elhallgatnak, amikor pedig tovább sétál, összesúgnak a háta mögött, vagy éppen közösen kinevetik. Máskor csúfolni kezdik, esetleg különböző tréfákat eszelnek ki a kárára. Fellökik. Levegőnek nézik. A gyerek pedig szépen lassan áldozattá válik.

Egyes szakemberek szerint a másság önmagában nem elég, az áldozat szerepét vállalni kell, és ez egyféle személyiségtípust feltételez, vagyis szinte biztos, hogy a gyermek nem lesz képes egyedül megbirkózni a helyzettel. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szülő időben észrevegye, és ha kell, lépjen, ha gyermeke a közösség áldozatává vált. A következő jelek szinte egyértelműen jelzik a bajt.

Szűkszavúvá, hallgataggá válik

Egyértelmű jel, hogy valami nincs rendben, ha az addig cserfes, mindenről beszámoló és nyitott gyermek elhallgat. Nem mesél, és a szülői kérdésekre szűkszavúan válaszol. Nem említi társait, és nincs a korosztályában barátja. Nem keresi még a családtagjai társaságát sem, nem megy sehová, bezárkózik a szobájába. Magányossá válik és iszonyúan lehangolt.

Éjszakai bepisilés

Biztos jelek a hirtelen fellépő vizelési panaszok is, vagyis ha azt észleljük, hogy a gyermek éjjelente bepisil, és e mögött nem vesepanaszok állnak. Ekkor legyünk résen, ez ugyanis elképesztő mértékű szorongásra utalhat.

Alvászavarok

Ha a gyermek képtelen elaludni, csak felkapcsolt lámpa mellett hajlandó bebújni az ágyába, vagy átsurran a szülőkhöz éjjel - bár utoljára tipegő korában tett ilyet -, szinte biztos, hogy súlyos ok áll a megváltozott alvási szokások hátterében.


Étvágytalanság

Iskolai gondokat jelezhet az étvágytalanság is: ha a kicsi egyik napról a másikra elveszíti addig megfelelő - vagy nagyon jó - étvágyát, csak turkálja az ételt kedvetlenül, és még kedvenc fogásai sem hozzák lázba.

Meglepően agresszív viselkedés

A kiközösített gyerek ok nélkül nekitámadhat kisebb testvéreinek, vagy éppen a szülővel szemben kezdhet minősíthetetlenül viselkedni. Az iskolából is érkezhetnek hasonló hírek, ilyenkor nagyon fontos, hogy ne lépjünk túl az agresszión, hiszen nagy valószínűséggel a társak átléptek egy nagyon érzékeny határt a gyermeknél.



Gazdag Enikő pszichológus véleménye

Iskoláskorban gyakran előforduló jelenség, hogy bizonyos gyerekek a perifériára szorulnak, kiközösíti őket a közösség. Ennek okai lehetnek a külsőben megnyilvánuló hiányosságok, vagy másság, a többiekétől eltérő viselkedés, vagy családi háttér. Bizonyos személyiségvonások is állhatnak a háttérben - zárkózottság, önértékelési problémák, megfelelési vágy -, amelyek bizonyos gyerekeket hajlamosítanak arra, hogy a közösség peremére kerüljenek, és nincs megküzdési kapacitásuk arra, hogy hogyan tudnának visszakerülni a csoportba, vagy megvívni ezzel a helyzettel. A szülő felelőssége abban rejlik, hogy ha észreveszi ezeket a jeleket, bátorítsa a gyerekét, tanítsa meg számára azokat az eszközöket, amelyekkel megküzdhet a kiközösítéssel. Kicsi kortól kezdve érdemes építeni a bizalmat a gyerekkel, hogy mindent bátran elmondhasson a szülőknek, így már korán megtanítható neki, hogy hogyan kezeljen bizonyos társas helyzeteket és problémákat.


2011. május 3., kedd

A MA FELADATA


„Nem az a fontos, hogy meglássuk, 
ami a távol ködébe vész, 
hanem, hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.”
(Thomas Carlyle)



A legtöbb ember szinte az egész életét azzal tölti, 
hogy olyasmi miatt aggódik,
ami aztán soha be sem következik…



     “1871 tavaszán egy fiatalember tizennyolc szót olvasott egy könyvben, amelyek meghatározták a jövőjét. Gyakorló medikus volt a montreali köz-kórházban, aki idegeskedett, hogy átmegy-e az államvizsgán, hogy mit fog utána csinálni, hová kerül, lesz-e praxisa, meg fog-e élni.


     A tizennyolc szó, amelyet ez a fiatal medikus 1871-ben olvasott, nemzedéke leghíresebb orvosává tette. Ő szervezte meg a világhírű Johns Hopkins orvosegyetemet. Az oxfordi egyetemen az orvostudomány Regius professzora lett – ez a legnagyobb dicsőség, amelyet a brit birodalomban orvos elérhet. A király lovaggá ütötte. Halála után 1466 oldalon, két hatalmas kötetben lehetett csak megírni az életrajzát.


     Sir William Osler volt. 
És íme a tizennyolc szó,
 amelyeket 1871 tavaszán olvasott
 – tizennyolc szó Thomas Carlyle egy írásából, 
melyek segítségével aggódás nélkül tudta leélni az életét: 


„Nem az a fontos, hogy meglássuk, 
ami a távol ködébe vész.
hanem, hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll”

     Negyvenkét évvel később, egy balzsamos tavaszi estén, amikor az egyetem kertjében javában nyíltak a tulipánok, Sir William Osler beszédet intézett a Yale Egyetem diákjaihoz. Elmondta a diákoknak, hogy állítólag a hozzá hasonló embereknek, és neki is, aki négy egyetemen tanított, és írt egy népszerű könyvet, „különleges agyuk van”. Kijelentette, hogy nem igaz. Szerinte közeli barátai tisztában vannak vele, hogy képességei „igencsak közepes színvonalúak”.
    Akkor mi volt sikereinek titka? Kijelentette, hogy nem más, mint amit úgy nevezett, hogy „napról napra” folytatott élet. Mit értett ezen? Néhány hónappal azelőtt, mielőtt a Yale diákjaihoz beszélt, Sir William Osler átkelt az Atlanti-óceánon egy nagy óceánjárón, amelyen a kapitány a parancsnoki hídon állva csak megnyomott egy gombot, és -hipp-hopp! – fémes csattanások hallatszottak, és a hajó különböző részei lezárultak – megannyi vízhatlan kamra lettek, „Önök mindahányan – mondta dr. Osler a diákoknak – sokkal csodálatraméltóbb szerkezettel rendelkeznek, mint az a hajó, és hosszabb útra indulnak. Arra buzdítom önöket, tanulják ki saját gépezetük kezelését, hogy napról napra vízhatlan kamrákban tudjanak élni, mert ez a módja a biztonságos utazásnak. Menjenek föl a hídra, és győződjenek meg róla, hogy legalább a nagy rekeszfalak működnek-e. Nyomják meg a gombot és hallgassák, életük minden szintjén hogyan zárják ki a vasajtók a múltat – a halott tegnapokat. Nyomjanak meg még egyet, és vasfüggöny ereszkedik a jövő elé – a meg nem született holnapok elé. Ekkor biztonságban lesznek – legalább mára! … Zárják le a múltat! Hadd temesse el a halott múlt a halottak… Zárják ki a tegnapokat, melyek »csak bolondok útilámpásai voltak / A por halálba.« A holnap terhe, ha a tegnapéra rakják, és ma cipelik, a legerősebb embert is lehúzza. Zárják ki ugyanolyan gondosan a jövőt, mint a múltat. A jövő ma van… Nincs holnap. Ma van az ember üdvözülésének napja. Energiapocsékolás, lelki keserűség, idegesség kíséri annak a lépteit, aki a jövő miatt aggódik…. Zárják hát le a nagy első és hátsó rekeszfalakat, és készüljenek fel rá, hogy napról napra vízhatlan kamrában éljenek.”
     Azt akarta-e mondani dr. Osler, hogy ne is próbáljunk felkészülni a jövőre? Egyáltalán nem. De azzal folytatta beszédét, hogy úgy készülhetünk a legjobban a holnapra, ha minden intelligenciánkkal és lelkesedésünkkel igyekszünk tökéletesen megoldani a ma feladatát. Ez az egyetlen mód, hogy felkészüljünk a jövőre.
     Sir William Osler arra buzdította a yale-i diákokat, hogy a Miatyánkkal kezdjék a napot: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”
     Ne felejtsük el, hogy az ima csak a mai kenyerünkről beszél. Nem panaszkodik, hogy a tegnapi szikkadt volt, és nem mondja: „Jaj, Istenem, mostanában száraz idő jár a gabonatermő vidékeken, talán megint aszály lesz – és akkor honnan lesz kenyerem jövő ősszel – vagy elvesztem az állásom -jaj, Istenem, akkor miből lesz kenyerem?”
     Nem, ez az ima megtanít arra, hogy csak a mai kenyerünkért könyörögjünk. A mai kenyér az egyetlen, amit meg tudunk enni.


     Sok évvel ezelőtt egy ágrólszakadt filozófus vándorolt egy kietlen vidéken, ahol nagyon nehezen éltek az emberek. Egy nap tömeg gyűlt köréje a hegyen, és ő elmondta minden idők talán leggyakrabban idézett beszédét. Van ebben a beszédben tizenhét szó, amelyek századok múltán is hangosan szólnak: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja.”
     Gondoljatok tehát a holnapra, tervezzetek és készüljetek. De ne aggódjatok.
/Dale Carnegie: Sikerkalauz 2. – részlet/


Talán éppen most van itt az ideje, 
hogy változtass 
az életeden.            
Amit ma és holnap teszel, 
az fogja meghatározni a további életedet.
Vágj bele máris, mert ez egy igazi lehetőség,
... és az élet túl rövid!
1.
A PROGRAM BEMUTATÓJA <<<
http://kmdholding.com/hu3c221


2.
3.

 http://signup.wazzub.info/?lrRef=43b14