NON SCHOLAE, SED VITAE DISCIMUS* Nem az iskolának, hanem az ÉLETNEK tanulunk! (Seneca) Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot. (L.R. Knost)
2013. június 30., vasárnap
2013. június 29., szombat
A fotó, amely összetörte egy anya szívét
Amikor Anne Belanger megkapta második osztályos fiának osztályképét, undorral tette vissza a borítékba.
2013. június 28., péntek
Egy anya egy napja
Légy szíves, vidd ki a tányérodat a konyhába!
Vidd magaddal, ha elmész!
Ne hagyd itt, vidd el!
Ez a tied?
Ne bántsd az öcsédet!
Hozzád beszélek!
Várj egy percet, nem látod, hogy telefonálok?
Mondtam már, hogy ne szakíts félbe!
Megmostad a fogad?
Miért nem vagy még ágyban?
Mars vissza az ágyba!
Délután nem tévézhetsz!
Hogyhogy nincs leckéd?
Menj ki!
Fogj egy könyvet!
Teszed le!
Ne lógj a telefonon!
Mondd meg a barátnődnek, hogy visszahívod! Na, mi lesz?
Halló, nem nincs otthon.
Majd felhív, ha hazajött.
Vegyél kabátot! Vegyél pulóvert!
Azért csak vedd fel!
Ki hagyta a tévé előtt a cipőjét?
Tüntesd el a játékaidat az előszobából! Tüntesd el a játékaidat a fürdőkádból! Tüntesd el a játékaidat a lépcsőről!
Felfogtad, hogy meg is ölhettél volna valakit?
Siess már!
Siess már, mindenki rád vár!
Tízig számolok, és itt hagyunk.
Voltál vécén?
Ha nem mész ki, nem mehetsz el!
Komolyan beszélek.
Miért nem intézed el otthon?
Nem tudod visszatartani?
Mit csináltok a hátsó ülésen?
Hagyjátok abba!
Azonnal hagyjátok abba!
Erről hallani sem akarok!
Hagyd abba vagy most rögtön hazaviszlek.
Megmondtam. Indulás haza!
Adj egy puszit!
Gyere anyucihoz!
Ágyazz meg!
Rakj rendet a szobádban!
Teríts meg!
Tessék megteríteni!
Mi az, hogy már megint te?
Rendesen ülj a széken!
Ne könyökölj!
Legalább egy kicsit! Nem kell az egészet megenned!
Fejezd be a játékot, és egyél!
Arra figyelj, amit csinálsz!
Told beljebb a poharat, mindjárt leesik!
Vigyázz!
Mi az, hogy még?
Talán kérek szépen még. Így jobban hangzik.
Hiszen meg se kóstoltad.
Ne válogass! Mit ennél, mannát?
Ne vitatkozz! Elegem van ebből.
Menj a szobádba!
Tíz percről szó sem lehet.
Még egy perc.
Hányszor mondtam, hogy ne csináld!
A csoki bezzeg eltűnt!
Előbb a tegnapit tessék megenni!
Nem is tömlek gombával. A tiedből egy szemig kiszedtem, nézd csak meg!
Kész a leckéd?
NE KURJONGASS! HA KÉRDEZNI AKARSZ VALAMIT, GYERE IDE!
Még nem tudom.
Most nem.
Kérdezd meg apádtól!
Majd meglátjuk.
Ne mássz rá a tévére, tönkreteszed a szemedet!
Csillapodj!
Szedd össze magad, és kezdd előröl!
Biztos?
Csatold be az övet!
Mindenki becsatolta magát?
Sajnálom, ez a szabály. Sajnálom, ez a szabály. Sajnálom, ez a szabály.
(Delia Ephron)
Félünk a változástól?
Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elengedni a régit.
Félünk
váltani, búcsúzni, továbbmenni. Félünk az újtól.
Biztos
megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk,
pedig
muszáj lesz.
'Inkább
tűrni a jelen gonoszt,
mint ismeretlen veszélyek elé sietni!' - mondja
Shakespeare.
Elmondom
neked, mit tanultam az anyámtól.
Ő
nagy átváltozó művész volt.
A
titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét.
Vagyis
nemcsak élt, de játszotta is az életét,
mint
egy színész a sok-sok szerepét.
Amikor
már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta:
'Sokféle
szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb.
Megcsinálom
ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen.
Mert
mindenem fáj.'
Mindezt
vidáman mondta. Nyögve, de nevetve.
Nevetett
a vénség nyomorán, mert tudta, hogy ez is csak egy szerep,
és
nem végleges.
Most
már odaát van a Drága, és onnan segít.
Ahányszor
vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét.
S
tanulom tőle az átváltozás művészetét.
Ajánlom,
te is tanuld meg.
Könnyebb
lesz az életed, és lényegesen vidámabb.
(Müller
Péter)
Légy te a változás, amit a világban látni akarsz.
(Mahatma Gandhi)
A digitális nemzedéknek megfelelő tanulási környezetre van szüksége
(Beszélgetés Bedő Ferenc közoktatási szakértővel)
Viszonylag kevés olyan pedagógus van az országban, aki néhány évtizede nem csak tanúja, hanem aktív szereplője is volt a számítástechnika iskolai megjelenésének. S még kevesebb az olyan, aki rögtön a folyamat kezdetén felismerte, hogy ez az új elem nem csupán technikai téren rejt lehetőségeket, hanem a gyerekek személyiségformálásában, a tanulás iránti pozitív attitűdjük, szociális kompetenciáik kialakításában is szerepet játszhat. Bedő Ferenc azóta is következetesen képviseli azt a szemléletet, hogy az infokommunikációs eszközök iskolai életbe történő bevitele segíthet utat találni a megváltozott szocializációs környezetben nevelődő gyerekekhez, fiatalokhoz. Érdemes vele együtt gondolkodni azon is, hogy a digitális környezet milyen módon hat az iskolai nevelésre, hogyan teheti tartalmasabbá és hatékonyabbá – többek között – az osztályfőnök munkáját. is.
Úgy tudom, hogy Ön nagyon korán elköteleződött az informatika mellett, a Logo pedagógiát szakmai pályafutása döntő élményeként tartja számon. Hogyan került egyáltalán kapcsolatba az informatikával, és megragadható-e az a mozzanat a pályáján, amikor ez a terület érdeklődése középpontjába került?
Amikor 1984-ben elkezdtem a pedagógusként dolgozni, voltak már elképzeléseim az informatika tanítására vonatkozóan. Ehhez persze kellettek a szerencsés előzmények. Előző munkahelyemen már kipróbálhattam szinte minden akkori mikroszámítógépet. Katonai szolgálatom alatt nagygépen futtattunk BASIC fordítót. Ez időben már rendszereztem a BASIC parancsokat és összeraktam egy tematikát előbb gyerekeknek, majd egyet a felnőtteknek is. A tervekhez persze már akkor is kellett egy elkötelezett intézményvezető, aki mindenben segített és egy falusi kisiskolában egy tanév alatt három gépünk is lett. Persze mindegyik más típusú volt, de BASIC szakkört már tudtunk indítani. Néha így visszatekintve már sokan lenézik a BASIC-et, de ha jól csinálták és nem rögtön a kódolással kezdték, akkor segített a gyerekeknek gondolkodni, algoritmust alkotni. A Logoról akkor még csak mint alternatív programnyelv lehetőségről olvastam, de miután az akkori gépeken kipróbálni nem volt mód, nem ismertem fel, milyen módszertani lehetőség rejlik benne. A Logo pedagógiát Farkas Károly és Kőrösné Mikis Márta könyvéből sejtettem meg először. Aztán lett egy Commodore 64 gépem. Erre már készítettem egy Logo fordítót, ami BASIC nyelven íródott és az alap parancsokat tudta már szimulálni. Ezzel kezdtem el a kísérleteimet és nagyon tetszett, amit tapasztaltam. Érdekes, hogy Papert könyvét, az Észrengést csak később ismertem meg, viszont abból értettem meg a lényeget.
A Logo pedagógia az elméletnek a megalkotója, Seymour Papert gondolatait Ön még napjainkban is figyelemreméltónak tartja. Melyek ezek a mai is időszerű felvetések?
Papert nézetei leginkább talán a Gyermektanulmány reformpedagógiai irányból eredeztethetőek. Én úgy érzem, hogy a Claparėde-Piaget vonal az, ami meghatározó benne. Nem akarnám belemagyarázni, de erősen belelátom Maria Montessori, eszközökkel kapcsolatos nézeteit. Viszont fontos, hogy Papert még ma is a gyerekeket vizsgálja és a gyerekek tanulmányozásából indul ki, illetve ehhez készíti zseniális eszközeit és mikrovilágait, azért, hogy újra és újra bizonyítsa a spontán gyermeki, öntevékeny tanulás, a tudásépítés fontosságát. A The connected family című könyvében is visszatér ehhez a témához és bizonyítja, hogy ugyan lehetséges, hogy a család, illetve később az iskola eltávolíthatja a gyereket az önmaga által irányított, öntevékeny, tapasztalati tanulási formától, viszont amikor a gyereknek megfelelő eszköz kerül a kezébe, lehetősége van rá, hogy újra visszatérjen a függetlenebb tanulási formához. A technikai eszközök és napjainkban az infokommunikációs eszközök, az internetes technológia kimondottan ilyen hatásúak, de ez a hatás sokakat meg is rémít.
Létezik-e Ön szerint digitális szakadék a generációk között? Érvényesnek véli-e napjainkban a Prensky-féle, közel 15 éves „digitális bennszülöttek”-„digitális bevándorlók” fogalompárost?
Ahhoz, hogy a generációk közti szakadékot meghatározzuk, meg kellene határoznunk a generációkat. Digitális eszközök használata szempontjából, már mindenféle betűjellel illetjük a különböző nemzedékeket, és nyilván vannak is köztük különbségek. Az egyes generációk szokásrendszeréről kutatásokat lehet végezni, és ezek tapasztalataival azután meg lehet ijesztgetni az arra hajlamos szülőket. Viszont minden generáció viselkedésében felfedezhetők azok a pozitív elemek is, amelyeket szívesen alkalmaznának egy öntevékeny tanulási folyamatban. Nagyon fontos lenne, hogy az infokommunikációs eszközökben rejlő, öntevékenységet segítő módszertani lehetőségeket kihasználja az iskola, ezek megjelenjenek a a tanulási tevékenység során.
Ma már tudjuk, hogy Prensky kategóriái, valamint Tapscott hurráoptimizmusa a maguk korában is sántított, viszont akkor erre senki nem figyelt, hiszen írásaik rendkívül nagy szerepet játszottak: ráirányították a figyelmet magára a jelenségre. Azóta sok-sok nemzedékelmélet született. Ollé János már a nemzedékelméletek egész generációját említi blogjában, s úgy véli, hogy nem ezek jelentik a kutatás fő irányát.
Az új technológia, a digitális világ gyerekekre, fiatalokra gyakorolt hatása a pedagógusok jelentős részében okozott morális pánikot. Hogyan látja: történt-e ezen a téren számottevő változás? Csitult-e ez a pánik egyáltalán, vagy még mindig erősen konganak a vészharangok a felnövekvő nemzedéket fenyegető „veszélyek” miatt?
A pánikot az okozta, hogy kiderült:, a gyerekek rengeteg olyan interaktív eszközt használnak, amelyeket tanáraik nem ismernek, nem értenek, nem tudnak használni. A kollégák egyrészt félteni kezdték a gyerekeket a számukra ismeretlen dolgoktól, másrészt tartottak attól, hogy az iskola zárt világát megbontja a világháló nyitottsága. A megoldást jelentő változások nagyon lassan mennek végbe, de érzékelhetően elindultak. Sajnos sok iskola még ma sem tudja kezelni a saját tulajdonában lévő infokommunikációs eszközöket. Számos pedagógus tart ezektől, a mobiltelefonokat például igen sok esetben egyenesen kitiltják az iskolából. Holott az „okostelefonok” ma már telefonálásra is alkalmas számítógépek, s mint ilyenek kiválóan bevonhatók lennének az oktatásba. A gyerekek nagy része azonban még mindig úgy használja ezeket az eszközöket, ahogy jónak látja, és az iskolának erre semmi hatása sincs. Ez pedig nem csupán egy elvesztegetett lehetőséget jelent, hanem a kontrollról való lemondás következtében számos valós veszéllyel is jár.
„Amennyiben az iskola nem lesz képes már rövid távon is befolyást gyakorolni a digitális nemzedékre, akkor e jelenség egyszerűen átlép az iskolarendszeren és az eddigi negatív módon gyakorol végleges és visszafordíthatatlan hatást az érintett korosztályra.”1 – írja egy tanulmányában. Hogyan látja a jelenlegi tendenciát? Milyen problémákat és milyen biztató jeleket lát ezen a területen?
Kapcsolódva az előző kérdéshez, nem mondhatjuk, hogy semmi sem változik, hiszen akadnak lelkes kollégák. Az viszont általában megfigyelhető, hogy ők saját iskolájukban inkább magányos harcosok. De már az is valami. Azt persze el kell fogadni, hogy az iskolákban nem lesz egykettőre változás. Ezért tartottam hasznosnak az eLemér projektet, ami önértékelés alkalmazásával mérte fel a "hol tartunk?" állapotot, és erre alapozva ösztönözte a tervezést. Bíztató az is, hogy néhány pedagógusképző intézmény súlyt helyez hallgatóinak az infokommunikációs eszközök használatára történő módszertani felkészítésére.
Egy blogbejegyzéséből idézek: „A kérdés számomra az, hogy képesek leszünk-e közös tevékenységgel, a digitális generáció számára olyan, megfelelő tanulási környezeteket megalkotni, amelyben az aktív tudásépítő folyamat megvalósulhat.” Mi az aktuális válasz erre a kérdésre?
Itt újra arra gondoltam, amit Papert már kifejtett. A gyerekek azért, hogy valamennyire visszatérhessenek a maguk által irányított, aktív cselekvés során megvalósuló tudásépítő jellegű tanuláshoz, szívesen használnak infokommunikációs eszközöket. Ilyenek lehetnek a Web 2.0 eszközök jól kiválasztott csoportja, amit néhány lelkes kolléga már használ is. Olyan megoldás is elképzelhető, hogy egy iskola a saját diákjai számára hoz létre virtuális tanulási környezetet, és az az egyes tanulók számára egyéni tanulási környezetként jelenik meg. Ez a környezet a legegyszerűbb formájában lehet pusztán digitális tananyagmegosztó oldal, de ne csak az legyen! Ilyen környezetben elindulhat a kommunikáció gyerek és tanár, azután gyerek és gyerek közt. A virtuális tanulási környezet teret adhat a kollektív tudásépítésnek, a kollaboratív tevékenységnek.
Én magam mostanában éppen egy nagyon hatékony kommunikációra és együttműködésre tervezett keretrendszer ilyen irányú adaptációján dolgozom.
Sok sikert kívánok a munkájához! Nagyon köszönöm a beszélgetést.
(Az interjút Szekszárdi Júlia készítette.)
2013. június 26., szerda
A kismadár (Teljes film)
Helen Keller, halmozottan hátrányos lány, akit kezelhetetlen állapota miatt szülei
teljesen elzárnak a külvilágtól.
Helen csupán dührohamaival képes kommunikálni
és ezért szülei már az intézeti elhelyezésén gondolkoznak.
Ekkor lép be az életükbe Anne Sullivan, a gyengén látó tanárnő,
akiben megvan a beleérző képesség és a türelem kellő elegye,
hogy Helent visszahozza ebbe a világba.
A szülők eleinte ellenzik a tanárnő módszereit,
ám hamarosan meglepve tapasztalják a bámulatos eredményt.
A párkapcsolat próbája, a távkapcsolat
A legtöbbször zátonyra fut, de talán pont mi leszünk az a kevés kivétel, aki erősíti a szabályt – motoszkálhat a fejünkben, ha belevágunk egy távkapcsolatba. Nem tudhatjuk, mit hoz az élet: nem utazik-e el kedvesünk, vagy mi magunk egy több hónapos, akár éves megbízás, ösztöndíj miatt, hátrahagyni kényszerülve a másikat, vagy nem szeretünk-e meg valakit, akit otthona egy távoli városba vagy országba köt. De mit érdemes számba venni, mielőtt igent mondunk az élet eme újabb kihívására?
Ami nem gyűr le, az megerősít
Sok mindenre igaz, nemcsak a megrázkódtatásokra, de kötődéseinkre is, hogy a nehézségek sorvaszthatnak vagy építhetnek. A távkapcsolat veszélye, hogy az érzelmek könnyebben elfonnyadnak, ha távol van a másik, ha nem érezzük őt magunk mellett, miközben annyi izgalmas újdonság (ismeretség…) kúszik be az életünkbe. Éppen ezért ne feledkezzünk el kedvesünkről, még ha magával is ragad egy új helyzet, helyszín, tartsuk őt gondolatainkban, és figyeljünk, hogy ne essen vissza a levélírással, telefonálással, skype-olással töltött órák száma! Különösen, ha mi utaztunk el hosszabb időre, és ő maradt otthon.
A távkapcsolat a bizalom próbája. Aki féltékeny, nem bízik partnerében, folytonos megerősítést vár, annak könnyen pokollá válhat az egymástól távol töltött idő. Meg kell tanulni elhinni, hogy a másik szeret, akkor is, ha ezt nincs módja kimutatni a nap huszonnégy órájában, és nem kacsint félre, amint hátat fordítunk (ha mégis, lehet, jobb nekünk nélküle…). A távkapcsolatban felértékelődik az idő, amit fizikailag párunkkal tölthetünk, de még a napi skype is jelentőséggel bír – ne rontsuk el féltékenységi jelenetekkel! A korlátozott együttlét miatt duplán számít minden öröm és fájdalom, amit a másiknak okozunk.
Féltékenységre azok hajlamosak, akik tudat alatt nem érzik magukat szerethetőnek, ezért bizalom helyett az érzelmek bizonygatását várják a másiktól. Nem elsősorban a párjukkal, inkább önmagukkal kapcsolatban mardossák őket kétségek. A féltékenység, érzelmi zsarolás a másikba való túlzott csimpaszkodás tünete is lehet, az ilyen személyiség ellenőrzéssel próbálja elejét venni, hogy elveszítse kapaszkodása tárgyát. A távkapcsolat nemcsak a másik, hanem az önnön értékeinkbe vetett hit próbája is.
Fektessük le a kereteket!
Sok párkapcsolatban a távkapcsolat csak ideiglenes, egy bizonyos élethelyzethez kötött. Ilyen esetekben hasznos lehet, ha közösen lefektetünk bizonyos szabályokat arról, megengedhető-e több „lazaság”, mint alapesetben. Hogy ez vállalható-e, a pártól, a felektől függ: hogyan gondolkodnak a hűségről, mi számít megcsalásnak, mennyit bírhat ki a szerelmük. Bármilyen meglepő, ezekről a kérdésekről más-más elképzeléseink lehetnek, nem árt ezeket tisztázni! E sorok írója változatos megoldásokat látott már: flörtölni megengedett, de ennél továbbmenni nem, az országhatáron kívül szabad a vásár, de ha landol a gép, visszaáll a régi kerékvágás, egyéjszakás kaland még belefér, de másnap tilos a randevú stb. A felek úgy is dönthetnek, tegyen ki-ki saját belátása szerint, amennyit a lelkiismerete elbír…
Előfordulhat, hogy a távkapcsolat szakítópróbának bizonyul. Lehet, a lecke, amit meg kell tanulnunk, nem a bizalom és a ragaszkodás, hanem épp az elengedés, a szabadság visszaadása. Fogadjuk el, ha így történt, ne gyűlöljük se a másikat, se magunkat, se az életet! Ahány szerelem, annyi történet, és lehet, a sors legközelebbre tartogatja a happy endet.
Szabó Elvira
(Forrás: lelkizona.hu)
Drogmegelőzés a családban - mi az, ami tényleg működik?
Sok éves munkám során számtalanszor tartottam prevenciós előadást szülőknek, pedagógusoknak. Mindannyiukban volt egy közös elvárás a drogmegelőzéssel kapcsolatban, mégpedig az, hogy nagyon konkrét és kézzelfogható ismereteket szerettek volna arról, hogyan ismerjék fel, ha valaki "be van állva" vagy drogot használ. Általában mindig csalódtak, láttam a szemükben, mert nem kaptak ilyen receptet. Valójában minden más szülőt is csalódás fog érni, ha hasonlóra vágyik, ugyanis erre nincs olyan recept, mint egy jó sütemény esetén.
2013. június 25., kedd
Az idegméreg, amitől minden finom
A kínai konyha európai és amerikai területen való elterjedésével együtt egy új "betegség" is megjelent, mégpedig a kínai étterem szindróma. "A tünetek hagyományos allergiás reakcióra utalnak, piros foltok a mellkason, fejfájás, hányinger, a vizsgált betegek pedig kivétel nélkül mindig kínai ételt fogyasztottak korábban…”
(E-621) hatása az idegrendszerre
A nátrium-glutamát széles körben elterjedt ízfokozó adalékanyag, érdekessége, hogy teljesen íztelen. Ízfokozó hatását úgy éri el, hogy stimulálja az ízlelőbimbókat. Nem az ételre, hanem az agyra hat, de az intenzív íz mellé fizikai tüneteket is kap a gyanútlan fogyasztó.
A Na-glutamát felhasználásának gyökerei egészen Japánig nyúlnak vissza. A japánok évezredek óta a tápanyagban gazdag tengeri hínárt használták ízfokozónak, egészen addig, amíg 1908-ban Dr. Kikunae Ikeda sikeresen izolálta a tengeri hínárban lévő ízfokozó anyagot. Ez volt a glutamát. Ezután Dr Ikeda céget alapított az anyag Na-glutamátként való forgalmazására. Idővel a nyugati világba is eljutott ez a színtelen, szagtalan, gyorsan oldódó kristályos por, ami az íztelen ételek „feljavítására” volt hivatott. Az élelmiszeripar kihasználta a nagy lehetőséget és a jelentős költségcsökkentés reményében minden komolyabb vizsgálat nélkül használni kezdte.
Az 1970-es években, amikor a gyorsétkeztetés megkezdte piaci növekedését, a Na-glutamát használata óriási növekedésnek indult az élelmiszerekben. Ma már szinte mindenben megtalálható. A feldolgozott ételek többségében, valamint a gyorséttermi ételek több mint 90%-ban nagy mennyiségben jelenlévő anyaggá vált, levesporok, leveskockák, mártások, konzervek, fűszerkeverékek, fűszer sók, fagyasztott készételek, virslik, felvágottak, szójatermékek, üdítőitalok, burgonya szirmok, snack-ek, stb. elengedhetetlen alkotóeleme lett. ez az anyag ráadásul függővé tesz bizonyos ételek fogyasztására.
Nem véletlen hogy a természetes ízű zöldségek, gyümölcsök nem ízlenek sok gyereknek, annyira hozzászoktak ennek az ízfokozónak az ételekben való jelenlétéhez. A média által közvetített reklámok ínycsiklandó ételei a „gondosan válogatott összetevőivel, íz varázslataival, íz rafinériájával”, szintén ezt függőséget erősítik.
Az 1970-es években, amikor a gyorsétkeztetés megkezdte piaci növekedését, a Na-glutamát használata óriási növekedésnek indult az élelmiszerekben. Ma már szinte mindenben megtalálható. A feldolgozott ételek többségében, valamint a gyorséttermi ételek több mint 90%-ban nagy mennyiségben jelenlévő anyaggá vált, levesporok, leveskockák, mártások, konzervek, fűszerkeverékek, fűszer sók, fagyasztott készételek, virslik, felvágottak, szójatermékek, üdítőitalok, burgonya szirmok, snack-ek, stb. elengedhetetlen alkotóeleme lett. ez az anyag ráadásul függővé tesz bizonyos ételek fogyasztására.
Nem véletlen hogy a természetes ízű zöldségek, gyümölcsök nem ízlenek sok gyereknek, annyira hozzászoktak ennek az ízfokozónak az ételekben való jelenlétéhez. A média által közvetített reklámok ínycsiklandó ételei a „gondosan válogatott összetevőivel, íz varázslataival, íz rafinériájával”, szintén ezt függőséget erősítik.
Mi a gond vele?
A Na-glutamát egy neurotoxin, vagyis idegméreg. Tönkre teszi az agysejteket és többek között az agyalapi mirigy által irányított funkciókat. A következő tüneteket okozhatja: migrénes fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés, asztmás rohamok, egyensúlyzavarok, mellkasi fájdalmak, erős szívdobogás, gyerekeknél viselkedési zavarok. Jelentkezhetnek allergiás tünetek is: bőrpír, orrfolyás, kiütések. Egyéni érzékenységnek megfelelően van, akinél a legkisebb mennyiség is azonnali reakciót vált ki van, akinél csendesen a felszín alatt munkálkodik. A gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, mert náluk a vér-agy gát fejletlenebb állapota miatt a mérgező anyagok könnyebben találnak utat az agyba. A legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, hanem idegi elváltozásokat is pl. Parkinson-, vagy Alzheimer -kór. Káros hatásáról már 1968-ban lehetett cikket olvasni egy neves amerikai orvosi lapban, azóta számos kísérlet bizonyította sejtméreg mivoltát.
A glutamát ingerületátvivő aminosav, az agyi neuronok közötti információ átvitelben játszik szerepet. Ma már ismert, hogy a leggyakoribb daganatfajtáknak: mell, prosztata, bőr, vastagbél, tüdő, petefészekrák, valamint a fej és nyaki tumoroknak vannak glutamát receptoraik. Ha ezek a daganatok sok glutamátot választanak ki, sokkal gyorsabban nőnek és terjednek, valamint a szokásos kezelési eljárást is megzavarják.
Mégis minek köszönhető töretlen lendülete?
Ahol csillapíthatatlan a profitéhség, ott könnyen eltűnnek a tömeges fogyasztói panaszok és könnyű szőnyeg alá söpörni a kutatási eredményeket. Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A nyugati orvosi modell nem veszi figyelembe az élelmiszer bevitelt és az élelmiszereken keresztül felhalmozódott kémiai anyagok hatását, ezért sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget mondván, nincs tudományos bizonyíték a glutamát egészségügyi kockázatára.
A vitatott ízfokozók legújabb megítélése már sokkal szigorúbb. A Független Egészségtanács Fórumában megjelent cikk szerint a glutamát kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Addig is, amíg eltűnik az élelmiszerekből - erre sok esélyt nem látok- , figyeljünk az összetevőkre! Ma már sokan tisztában vannak az anyag káros hatásával, ezért a glutamátot cselesen különböző nevek alatt rejtik el az ételek összetevőiben.
A vitatott ízfokozók legújabb megítélése már sokkal szigorúbb. A Független Egészségtanács Fórumában megjelent cikk szerint a glutamát kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Addig is, amíg eltűnik az élelmiszerekből - erre sok esélyt nem látok- , figyeljünk az összetevőkre! Ma már sokan tisztában vannak az anyag káros hatásával, ezért a glutamátot cselesen különböző nevek alatt rejtik el az ételek összetevőiben.
Ha ezekkel találkozol, ne vedd meg!!!!
E-621, hidrolizált növényi fehérje, élesztő kivonat, autogénezett élesztő, ízfokozók, kalcium kazein, nátrium kazein, texturált fehérje. Ha ezeket látod az élelmiszer címkén, akkor biztos, hogy glutamáttal akarnak megetetni.
Az egészség nagyon fontos, ezért figyelni kell arra, hogyan táplálkozol, mit teszel kosaradba, mit adsz tovább gyermekednek.
(Forrás: utajovobe.eu)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)