2014. június 23., hétfő

Egész Magyarországot megváltoztatjuk (Philip Zimbardo)

4O5A5074
A gettóból indult, a világ egyik legismertebb pszichológusa lett, börtönkísérlete máig a téma klasszikusa. A fogvatartók kegyetlenkedései mellett foglalkozott az idő pszichológiájával, a hipnózissal és a félénkség kezelésével is. 81 évesen pályafutása legnagyobb kísérletére készül: egész országok pesszimizmusát és apátiáját szeretné megváltoztatni, a több helyszín közül Magyarországon a legnagyobb a kezdeményezés. Philip Zimbardo a Hősök tere projekt mellett leghíresebb évfolyamtársáról, és apjáról, a hedonista zseniről is mesélt, amikor vendégül látott minket egy teára.
Többször írt arról, hogy Dél-Bronxban, a gettóban nőtt fel egy szegény családban. Miért pont önből lett pszichológus, miközben sok kortársa egész más életutat járt be?
Szicíliából származik a családom, szegények voltunk, én voltam az első, aki egyáltalán a középiskoláig eljutott. Már gyerekként is világos volt nekem, hogy tanulással lehet kiemelkedni a szegénységből. Jó tanuló voltam, szerettem az iskolát, mert tiszta volt és rendezett: a gettóban minden kaotikus, az iskola viszont kiszámítható volt.
A másik hajtóerő az apám, aki egy mindig a mának élő zseni volt. Imádott enni-inni, nem vetette meg a szerencsejátékot sem – amivel nem is lett volna baj, ha lett volna pénze. Nagyon tehetséges zenész volt, de máshoz is értett: 1947-ben saját tévét épített egy kapcsolási rajz alapján. Utána azt találta ki, hogy tesz a 8 hüvelykes képernyő elé egy nagyítóüveget, hogy felnagyítsa a képet – jól is működött, de hiába biztattam, nem csinált többet, amit eladhattunk volna. Neki csak az első volt kihívás, az, hogy pénzt keressen vele, már nem motiválta.
Az egész életem tulajdonképpen arról szólt, hogy küzdök az apámmal: ő beérte kevéssel, én többre vágytam; neki nem volt fontos a tanulás, nekem igen. Fontos volt a jövőm, és hogy megtanuljak hatékony és kreatív lenni. Végül be kellett látnia, hogy nekem volt igazam: amikor a New York Universityn tanítottam, magam mellé tudtam venni technikusnak.
Ezek szerint elég az iskola és az akaraterő a kitöréshez?
Fontos tudni azt is, hogy beteges gyerek voltam, volt hogy hat hónapot töltöttem kórházban, még a penicillin előtt. Vékonydongájú voltam, sosem vettek be a bandába, mindig külső megfigyelő voltam. Azt kezdtem figyelni, hogy miért lesznek egyes gyerekek vezetők, mások követők, kik és miért térnek rossz útra. Hogy lehet az, hogy voltak barátaim, akiket lecsuktak, mások pedig nem engedtek a kísértésnek?
A főiskolán adta volna magát, hogy pszichológiát tanuljak, amit megfigyelőként tulajdonképpen egész gyerekkoromban műveltem. Csakhogy az ötvenes években borzalmasan unalmas volt a pszichológia, patkánykísérletekről és értelmetlen szavak betanulásáról szólt, így végül szociológiát és antropológiát hallgattam.
Egyébként színötös voltam, az egyetlen tárgy, amiből valaha hármast kaptam, a Bevezetés a pszichológiába volt. Végzősként szerettem bele a kísérleti pszichológiába, a Yale-en ezt folytattam, és 1968 óta ezt kutatom és tanítom.
A kutatásait általában megpróbálja a gyakorlatban is alkalmazni: a könyvei kívülállókhoz és pszichológusokhoz is szólnak. A kutatás vagy az ismeretterjesztés a fontosabb önnek?
Elsősorban tanárnak tartom magam, de persze kutató is vagyok. Igaz, a szakcikkek általában csak az ember kollégáit érdeklik. Én mindig olyasmit szerettem kutatni, ami hatással van az emberek mindennapi életére, akár a saját anyáméra, aki pedig nem tanult ember. Ezért próbálok közérthető és kifejező nyelvet használni a szakszavak helyett.
Mondok egy példát: miért tesznek emberek rossz dolgokat? Bármilyen botrány tör ki bárhol, a fejesek mindig azzal rázzák le a felelősséget, hogy pár gonosz ember tehet róla, az angol kifejezés erre az, hogy „pár rossz alma került a hordóba”. A kutatásaimban azt találtam, hogy valójában rengeteg esetben jó emberek tesznek rossz dolgokat, akiket valaki rossz hordóba tett. Mint a diákokat a börtönkísérletben, ahol én voltam a börtönparancsnok.
Azt kell megértenünk, hogy mi van abban a hordóban, ami megrontja őket: ha a jó embereket gettóba, börtönbe, rossz iskolába rakjuk, a helyzet rosszá teszi őket. A nagyobb kérdés pedig az, hogy ki tartja fenn a hordót, vagyis teremti meg az embereket megrontó helyzetet. Az ember mindig része egy szociális környezetnek: iskolának, családnak, bandának, ahogy a jogi, kulturális, gazdasági rendszernek is.
A börtönkísérlet
Zimbardo a mindenhol tanított stanfordi börtönkísérletével robbant be a köztudatba: kiegyensúlyozott, épelméjű egyetemistákat osztott be rabnak és börtönőrnek véletlenszerűen, ő volt a parancsnok.
A pszichológus mindent megtett azért, hogy a rabokat megfossza személyiségüktől, a börtönőröket viszont egyenruhával, botokkal és napszemüvegekkel szerelte fel.
Már a második nap fellázadtak az egyik cella lakói, az őrök pedig bementek rendet tenni – a felvételeken csak annyi hallatszik, ahogy az egyik rab azt kiabálja: „Ez csak egy kibaszott szimulált kísérlet!” Rendszeresen alázni kezdték a foglyokat, egyikük úgy szabadult ki 36 óra után, hogy elkezdte őrültnek tettetni magát.
A kegyetlenkedések miatt a pszichológus hat nap után kénytelen volt véget vetni a kéthetesre tervezett kísérletnek. Ő maga akkor még nem látta, mennyire elszabadult a pokol, egy volt diákja figyelmeztette, hogy „ezek nem foglyok, hanem fiúk, borzalmas, amit művel velük”.
Zimbardo szerint a kísérlet azt bizonyítja, hogy nem „néhány rossz alma” áll a börtönbeli kegyetlenkedések mögött, hanem rossz helyzetbe tett jó emberek, akiket értékrendjüktől függetlenül állattá lehet aljasítani. Bónusz tündérmese-elem: egy évvel később Zimbardo feleségül vette a kísérletet leállíttató fiatal nőt.

Rendszeresen felszólal társadalmi kérdésekben, 2004-ben például sokakat megdöbbentett, amikor a bagdadi abu-grébi börtönben feltárt durva visszaéléseket követő perben feltűnt tanúként, mint a börtönbeli kínzások szakértője, és védelmébe vette az egyik börtönőrt, aki társaival módszeresen kínozta és megalázta az iraki foglyokat. Miért?
Az esetről azonnal a börtönkísérlet jutott az eszembe, a képeken ugyanaz történt, mint ott. Még mielőtt felhívott az egyik börtönőr ügyvédje, már fogadni mertem volna, hogy a börtönőrök jó almaként kerültek a rossz hordóba. Különben hogy lehetett volna, hogy az éjszakai műszakban mindenki kegyetlenkedett, a nappaliban pedig senki? A szakértőséget azért vállaltam el, mert így elolvashattam az összes bizalmas jelentést, megnézhettem mind az 1000 képet és megvizsgálhattam az érintett börtönőrt is.
Az volt a szakértői véleményem, hogy az őr bűnös és erkölcstelen dolgot művelt, ezért jár neki a büntetés. Amit viszont csökkenteni kell, mert soha nem tett volna ilyet, ha nem teszik ilyen helyzetbe. Ő felelt 60 iraki rendőrért, akikkel nem beszéltek közös nyelvet, viszont drogokat és fegyvereket csempésztek a börtönbe. Közben napi több száz felkelőt hoztak be, sokuknak ruhája sem volt, tisztálkodni nem tudtak.
A feletteseik megmondták az őröknek, hogy ne bánjanak kesztyűs kézzel a rabokkal, érjék el akárhogy, hogy minél hamarabb ki lehessen belőlük szedni a fontos információkat – aztán magukra hagyták őket. Mindezt hatalmas stressz mellett: az őr napi 12 órát dolgozott, maga is egy cellában lakott, hónapokig el sem hagyta a börtönt. Először 15 évet akartak adni neki, végül nyolcat kapott, amit később megfeleztek. Azt hiszem, ebben az én vallomásomnak is szerepe volt.
4O5A5108

    Philip Zimbardo

1933-ban született New Yorkban egy szicíliai bevándorlócsaládba, 
a Yale-en doktorált pszichológiából. 
Az NYU-n és Columbián töltött évek után 1968-ban a Stanfordon kezdett tanítani, 
az ottani tanszék alagsorában szervezte meg azóta világhírű börtönkísérletét, 
melyet az amerikai haditengerészet megbízásából végzett. 
A kísérlet Zimbardo szerint azt bizonyítja, hogy a jó és a rossz nem elválasztható fogalmak: erkölcsi meggyőződése ellenére bárkiből kihozhatja a rosszat a helyzet, amibe kerül - például egy börtön vagy a gettó.
Legismertebb könyvei a Lucifer-hatás és az Időparadoxon, több mint 50 könyv és 400 cikk szerzője. 2003-as nyugdíjazása óta is aktív: legújabb kutatási területe a hősiesség, Heroic Imagination Project nevű civil szervezetének magyar ága is van, a Hősök Tere.
Egy másik fontos kutatási területe az, hogy hogyan érzékeljük az időt, illetve mennyire élünk a múltban, a jelenben és a jövőben. Honnan jött, hogy ezzel foglalkozzon?

Mindig érdekelt, miért szegények a szegények, és mit tehetnének, hogy kiemelkedjenek. Egy csomó olyan dolgot, ami a képzeletünkben, a jövőben létezik, nem a jelenben – ahogy az apám is hedonista volt, csak a jelennek élt, én viszont, vele ellentétben, a jövőnek. De már a börtönkísérletben is fontos volt az idő: a napi három váltás miatt teljesen eltorzult mindenki időérzékelése. Az enyém is; minden váltás olyan volt, mintha új nap kezdődött volna, erről írtam is néhány cikket akkoriban.
Később egy idővel kapcsolatos kérdőívet is kidolgoztam, a ZTPI-t, amit ma már világszerte használnak. A börtönkísérletet már félretettem, amikor az idővel foglalkoztam, az abu-grébi eset kapcsán néztem meg újra a videókat, amikor mindenki elkezdett a párhuzamokról beszélni. Nagyon zavarba ejtő volt:
Szent ég, miért nem állítottam le az egészet jóval korábban, amikor a második rab összeomlott?
– mondtam magamban a filmeket nézve. Ekkor született a Lucifer-hatás című könyvem, ebben rengeteg gonoszságról, a rosszról szóló kutatásokról írtam, például Stanley Milgram híres áramütéses kísérletéről.
Aki történetesen gimnáziumi évfolyamtársa volt, és a börtönkísérlet előtt majdnem tíz évvel publikálta a szociálpszichológia egy másik világhírű kísérletét: bronxi zsidóként gyakorlatilag azt vizsgálta, megtörténhetne-e a holokauszt Amerikában, vagyis képesek-e amerikai átlagemberek kivégezni valakit, ha utasítást kapnak rá, és leveszik a vállukról a felelősséget.
Igen, vagy másfél tucat kapcsolódó kísérletet végzett el, ezekről is írtam részletesen. Itt is mindig voltak, akik fellázadtak – a könyvet pedig pozitív hangon szerettem volna befejezni, ezért írtam róluk. A kísérletekben az alanyok 10-30 százaléka áll ellen, hagyja ott a helyzetet vagy lázad fel. Ezek az emberek szerintem hősök, mint ahogy a való életben is voltak hősök a nácik által megszállt országokban.
A szakirodalomban alig találtam olyan kutatást, ami a hősiességgel foglalkozott, legfeljebb az együttérzéssel, empátiával. Sem a pszichológia-tankönyvek, sem a pozitív pszichológia irányzata nem foglalkozott vele, pedig rengeteg visszajelzést kaptam, hogy a embereket a jó is érdekli, nemcsak a rossz. Ezért döntöttem úgy, hogy foglalkozni kezdek a kérdéssel.
Létrehozott egy alapítványt, ami a kutatási eredményeket ülteti át a gyakorlatba. Lengyelországban és az Egyesült Államokban is jelen vannak többek közt, de a szervezők szerint Magyarországon indul a legnagyobb program. Miért pont ide jöttek, nagy kihívásra vágytak? A honlapjukon is idézik a felméréseket:
A magyarok 80 százaléka nem kötődik civil szervezethez, majdnem felük érzi úgy, hogy nem tudja befolyásolni napi dolgait, 84 százalékunk szerint senki sem törődik a másik emberrel.
Magyarországon jobban fog működni a projekt, mint a világon bárhol, nagyon izgatottan várom a fejleményeket. A prezis Halácsy Péter, aki hallotta az egyik TED-előadásomat, kérdezte meg tőlem egyszer, hogy meg lehet-e változtatni a magyarok hozzáállását. Én pedig rávágtam, hogy persze, át lehet fordítani a pesszimizmust, passzivitást, cinizmust optimista, jövőre koncentráló, hősies képzeletbe. Valami naggyal kell kezdeni: fesztivállal, médiafelhajtással, utána pedig az iskolákban folytatni.
Felajánlottam, hogy ingyen fogok dolgozni az ügyön, de megmondtam a legelején, hogy nem lesz egyszerű: soha senki nem állt neki dolgozni azzal az célkitűzéssel, hogy megváltoztatjuk egy egész ország hozzáállását, hogy mindenki hősnek érezze magát, aki minden nap tesz valami jót. A kidolgozott iskolai tananyagunkat nemsokára országszerte kipróbáljuk a gyakorlatban, a sikerességéről méréseket is készítünk, hosszú távú tervünk, hogy az anyag a tanterv része legyen.
Ezek szerint töretlenül optimista, hogy a cél elérhető?
Én amerikai vagyok, és bár számtalanszor elleneztem például az amerikai külpolitikát, a koreai, vietnami vagy éppen az iraki háborút, Amerikának igenis van jó oldala: a csapatmunka, az optimista, jövőre koncentráló „meg tudjuk csinálni” hozzáállás. Merünk újítani, kreatívnak lenni, nagyot álmodni, ezért is neveztem el a programot angolul Hősies Képzelet Programnak (Heroic Imagination Project): minden az elmében kezdődik, el kell tudni képzelni a változást, és azt is, hogy hogy érhetjük el.
A kulcs a csapatmunka, együtt elképzeltük, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, és az eddigi programok csak a forradalom kezdetét jelentik. Ez egy olyan társadalmi és kulturális kísérlet, amit még soha senki nem próbált ki ezelőtt, ezért alig várom a jövő hetet, a jövő hónapot, a jövő évet.

A Milgram-kísérlet

Stanley Milgram körmönfont trükkel vizsgálta az engedelmességet a hatvanas évek elején. A résztvevők azt hitték, egy tanulási kísérletben vannak, az volt a feladatuk, hogy egyre nagyobb áramütéseket mérjenek egy szópárokat ismételgető tanulóba, ha hibázik (a tanuló természetesen színész volt, az áramütések sem voltak valódiak, de ezt a résztvevők nem tudták).
A kísérlet vezetője hangsúlyozta: ő vállalja a felelősséget a tanuló épségéért, aki az erősebb áramütések után már ordított, és kérte, hogy hagyják abba. Milgram tesztalanyainak kétharmada kiadta a legnagyobb, 450 voltos, halálos áramütést is, ami megdöbbentette még a szakembereket is. A kísérletet azóta rengeteg variációban kipróbálták, kiderült például, hogy ha az alanyok látják, hogy valaki fellázad a szadista tanár ellen, nagy eséllyel maguk is fellázadnak – ez a Hősök Tere kezdeményezés egyik kiindulópontja.
(Forrás: index)

2014. június 18., szerda

A mediátor szerepe (Leimdorfer Tamás, aki kiváló mesterem volt.)



Nagyon leegyszerűsítve: a mediátor olyan kommunikációs szakember, aki képes egymással konfliktusban álló személyeket, csoportokat a beszéd segítségével hozzásegíteni a megegyezéshez.  

Leimdorfer Tamás, magyar származású, Angliában élő pszichológus a mediátor tevékenységet az alábbiakban foglalja össze:

"A közvetítés olyan személy közreműködése a konfliktus megoldási folyamatban, akinek nem feladata eldönteni, mi a helyes megoldás (ez bíráskodás lenne), hanem az, hogy segítse az egymással szemben álló feleket abban, hogy lépésenként saját maguk jussanak megállapodásra, vagy dolgozzanak ki cselekvési tervet."
E folyamat célja az, hogy a viszálykodó felek:
  • meghatározzák a probléma lényegét,
  • felismerjék és kifejezzék érzelmeiket a vitával kapcsolatban,
  • meghallgassák a másik fél érzéseit, félelmeit,
  • elképzeljék a saját szempontjukból ideális megoldást,
  • meghatározzák mindkét fél valódi érdekeit, szükségleteit,
  • összeállítsák a lehetséges cselekvések listáját,
  • tárgyalják meg e lehetőségeket, s válasszanak együtt megfelelőt,
  • írjanak egy megállapodást a cselekvési tervről,
  • egy idő elteltével térjenek vissza a problémára, s értékeljék a megtett lépések hatását,
  • ha szükséges, kezdjék elölről a folyamatot, alkossanak újabb cselekvési tervet.
A közvetítőnek nem feladata:
§  eldönteni, hogy kinek van igaza,
§  megmondani ki a hibás vagy megbüntetendő,
§  megfogalmazni, minek kellett volna történnie a múltban.
A megegyezés során a közvetítő lépésről-lépésre vezeti a konfliktus-megoldási folyamatot.

Ennek alapján:
* megköszön minden segítő, pozitív hozzájárulást, s méltányolja, ha a felek türelmesen meghallgatják egymást,
* ha szükséges átfogalmaz egy-egy mondatot („Ő egy hazug” = „Ha jól értem, az az Ön problémája, hogy nem tud neki hinni”)
* kérdez, ha valami nem világos, ha valamilyen fontos  tényt kihagytak,
* összegzést végez minden lépés után („Tehát megegyeztünk abban, hogy a probléma lényege …”, „Megállapodtunk, hogy X érdeke …”)
* feljegyez minden javaslatot, mely a lehetőségekre irányul. Ha mindkét fél tett már javaslatot, ő is felírhat még egy-két megoldást, de nem érvel ezek mellett,
* segít a megállapodás megfogalmazásában, megjegyzi ha egyoldalúnak tűnik, vagy ha úgy ítéli meg, hogy nehéz lesz betartani,
* megállapodik a felekkel egy új időpontban, amikor újra találkoznak, s a közös terv által befolyásolt helyzetet újra értékelik.
Ez a tevékenység tanulással elsajátítható. Számtalan konfliktuskezelő tréning eleme, de külön erre a célra szervezett kurzusokon is megtanulható. Mind a belső, mind a külső partneri kapcsolatok során keletkezhet olyan konfliktus, amely megoldásához szükség van egy elfogulatlan, érzelmileg nem involvált segítőre, aki speciális módszerek, technikák segítségével vesz részt a megoldási folyamatban.
A mediátor szerepre az a személy megfelelő, aki kívülálló és semmilyen formában nem érintett a konfliktusban (más egység, más szervezet tagja). 

Alkalmazása a gazdasági életben főleg a külső kapcsolatoknál, a szerződéses felek között  terjedt el, a hosszadalmas és költséges bírósági eljárások elkerülésére.
A szervezeti konfliktusok megoldása után a szervezet egy magasabb szinten képes működni, a megoldási folyamatban szerzett tapasztalatai alapján.
(Forrás: Leimdorfer Tamás: Nem mese ez. Szolnok, 1994.)

2014. június 15., vasárnap

Mit üzen a viselkedésed a gyereknek? (Cziglán Karolina)

Rengeteg olyasmit megtanítunk a gyermeknek, amit nem szeretnénk, sokszor éppen az ellenkezője a szándékunk. Majd csodálkozunk, hogy miért nem a várakozásunknak megfelelően alakulnak a dolgok: nem úgy viselkedik, ahogy szeretnénk, nem úgy látja a világot, önmagát, mint amit át akartunk neki adni.

A példa fontosabb, mint a szó

Közhely, de igaz, hogy nem csak azzal nevelünk, amit mondunk, hanem legfőképp azzal, amilyenek vagyunk, amilyen példát mutatunk. Sok szülő azt gondolja, rá nem vonatkozik ez az intés, hiszen nemcsak mondja, hogy drogozni veszélyes, hanem tényleg nem is drogozik, nemcsak állítja, hogy csúnya dolog vandálkodni, valóban nem ver szét telefonfülkéket.
Sajnos ennél apróbb, hétköznapibb tettekről is szó van, és bizony szinte elkerülhetetlen, hogy bele ne csússzon abba a szülő, hogy olyasmire tanítja a gyereket, aminek az ellenkezőjére nevelné szíve szerint.
shutterstock 119084974
Például szeretné a szülő, hogy ne kiabáljon a gyerek. Amikor olyasmit tesz a csemete, amit nem lenne szabad, és szól az anya, hogy „hagyd abba”, és mintha elvesztette volna a hallását a gyerek, folytatja, majd szól erélyesebben, és semmi hatás, akkor harmadszorra már elüvölti magát a szelídebb szülő is. És erre jogosan kérdezheti bárki, hogy lehet ezt elkerülni, ha egyrészt felmegy az emberben a pumpa, másrészt valahogy szeretné elérni, hogy eljusson az üzenet a gyerekhez.
Nemcsak ezt nehéz elkerülni, de olyan ellentmondásokat is, hogy azt tanítjuk a porontynak, másoktól nem szabad elvenni dolgokat, csak elkérni, de mi sokszor kiveszünk ezt-azt a kezéből: a törékeny kristálypoharat, az éles kést. A szülő persze tudja, hogy ez más: nem azért veszi el, mert ő szeretne vele játszani, hanem a gyerek vagy a tárgy megóvása miatt. De a kétéves nem feltétlenül látja ilyen árnyaltan a különbséget. Ebből nem minden elkerülhető, csak annyit tehetünk, hogy legalább türelmesek vagyunk a gyermekkel, és nem háborodunk fel, hogy ugyanazt teszi, amit tőlünk is látott.

Valami baj biztosan van veled!

Biztos mindenki ismer olyan szülőket, akiknek mindig van valami témája, hogy éppen mi a probléma a gyerekkel. Valami megoldandó feladat. Vagy rosszul alszik a gyerek, és azon gondolkodik, gyógyteát, mesét vessen be, esetleg külön szobába költöztesse éjjelre a gyereket (vagy vissza, ha már külön szobája van), vagy nem eszik elég zöldséget-gyümölcsöt, esetleg túl dacos, vagy éppenséggel szemtelen, ami abból is látszik, hogy Piri néninek is alig hallhatóan köszönt. Egy biztos: valami baj van vele.
Ez odáig fajulhat, hogy a problematikus viselkedés tünetté válik a szemükben, amire már orvosnál, pszichológusnál keresi a család a megoldást, gyakran mindkét szülő, kart karba öltve. Persze, léteznek valódi tünetek, amik jelzik a gyermek szorongását, azt, hogy segítségre van szüksége, de gyakran az életkor jellegzetes megnyilvánulásaiban látják ezt a szülők, vagy a gyermek sajátosságaiban.
shutterstock 153974930
Sokatmondó, hogy ha a pszichológus érzékelteti, az elmondottak beleférnek a normalitásba, akkor a szülők bólogatnak, majd folytatják „igen, de még ez és az is a baj vele”, azaz keresnek mást, ha az előző panasz nem volt "megfelelő".
Ha ezt együtt alakítják a szülők, erős a gyanú, hogy valami probléma valóban van a családban, de a gyermek csak ürügy. A cél, hogy elterelődjön a figyelem a szülők közti feszültségről, mert azzal kínosabb lenne foglalkozni. Persze, nem tudatosan teszik ezt.
Ha pedig csak az egyik szülő aggódik mindig a gyermek miatt, amögött rendszerint szorongás, a szülői kompetencia bizonytalansága áll. Ha valaki mindig attól fél, a gyermekével valami baj van, amögött ott rejlik a hit, hogy ő, mint szülő nem elég jó ahhoz, hogy egy rendben lévő, egészséges, talpraesett gyermeket neveljen. Önbizalom kérdése is elhinni, hogy minden oké a gyerekkel, mert ez feltételezi, hogy velem is minden oké.
És akivel folyton „gond van”, azzal előbb-utóbb tényleg gond lesz, ha előbb nem, kamaszkorban. A gyermekével kapcsolatban árad a panasz a szülőből, mondván, hogy ez a gyerek lusta, szemtelen, hazug és megbízhatatlan, majd elmondja, mennyire bántja, hogy ilyen rossz a kapcsolatuk. Ilyenkor felmerül az emberben: vajon ki lenne képes jó kapcsolatot ápolni valakivel, aki ilyen lesújtó véleménnyel van róla?

Szégyellem magam miattad!

A fenti mondat sajnos nem kevés családban el is hangzik, de ha vigyáz is rá a tudatos szülő, ne mondjon ilyesmit, a viselkedése akkor is elárulhatja, ha így érez. Egyéni érzékenység kérdése, hogy azért, mert vendégségben ciki kérdéseket tesz fel a gyermek, esetleg nem elég szépen eszik, vagy egy jeggyel rosszabb az átlaga, mint a családi barát gyerekének, esetleg nem olyan nyitott, mint Józsika, hanem magában szöszmötöl inkább.
shutterstock 110225030
Egy közös ezekben a szégyenekben: nem a gyerekről szólnak, hanem a szülőről. Vajon miért kellene szégyellni, bármilyen is az ember gyermeke? Hacsak nem azért, mert arra figyel a szülő, most őróla vajon miket gondolnak. Nem beszélve arról, ha a gyermeket a saját kiterjesztett részének tartja, és úgy érzi magát, mintha nem is a csemete, hanem ő büfögött volna hangosan az asztalnál.
Abból, ha a szülő minden pillanatban igazolást keres a gyermek viselkedésében a saját képességeire, csak baj van, mert így nem tud örülni annak, amilyen a csemete, és elfogadni a sajátosságait. A szülő saját maga miatt aggódik, a gyermek azonban megérzi a feszültséget, és hogy nem fogadják el.
Ha valaki szeretne jó szülő lenni, elsősorban ne a trükkökkel és konkrét nevelési stratégiákkal foglalkozzon – bár azokkal is érdemes-, hanem kérdezze meg magától, vajon lelke mélyén igazán büszke-e a gyerekére, tud-e annak örülni, hogy olyan, amilyen? Hiszi-e, hogy rendben van ő is, a gyereke is? Ezek az igazán fontos kérdések, amik meghatározzák, egészséges, magabiztos lesz-e a gyermek.
Szerző: Cziglán Karolina pszichológus
(Forrás:divany.hu)

Így kell kasztrálni egy gyereket (Interjú Csernus Imrével)


Csernus Imrével beszélgettünk arról, miért kell ma könyvet írni az Y-generációról (1980-1995 születettek) , és hogy hogy kapcsolódik Dante a huszonévesek problémáihoz.
könyved Dante poklán halad végig. Miért is?
Szétnézel, és ma Magyarországon a Dantét látod. Erőszakosság, mohóság, kivagyiság, az ego tombol mindenhol. Megszámolom az embereket, akik elmennek előttünk az utcán. Eddig láttam nyolc arcot, a nyolcból egyik arcán sem volt mosoly. Ezért írtam meg ezt a könyvet. Mindenki búvalbaszott, tele gondokkal. Gyűrjük, gyűrjük, gyűrjük az életet, és eközben elfelejtünk élni.
Azaz, kövessük a könyvedben leírtakat?
Nem mondom, hogy követni kell. Mi történik akkor, amikor eljön az este, és még mindig tudok mosolyogni a tükörbe? Az jó. Figyelj, a belső szabályozza a cselekedeteinket, személyiségünkkel megyünk bele egy adott szituációba. Az adott szituáció teljesen mindegy, milyen előjelű, azt fogja megmutatni, hogy mennyire vagyunk potensek. Itt ülünk melegben, kényelmes vagy kényelmetlen székben, és mondjuk azt, hogy ilyen erős, olyan erős, és igazából ezek csak szavak. Mindig az aktuális megmérettetés mutatja meg, milyenek vagyunk.
Miért az Y-generáció?
Nem a huszonéveseken, hanem az emberen van a hangsúly. Ha megéred, a klasszifikáció szerint az Y-generáció fogja fizetni a nyugdíjadat, ha lesz még nyugdíj. Engem meg az érdekel, hogy ők milyen emberek, hogyan állnak az élethez, a felelősségvállaláshoz, hogyan fogják nevelni a gyerekeiket, mit gondolnak a szerelemről? Én arra vagyok kíváncsi, egy huszonéves hogyan oldja meg a barátja halálát, hogy milyen érzelmi szálakat mozdít ez meg benne? Hogy annyira fáj, hogy nem emlékszik arra a beszédre, amit ő olvasott fel, amikor a barátját szétszórják.

X,Y,Z - generáció

 A hajdani nagygeneráció (vagy veterán generáció) után 1946-tól 1964-ig tartott a baby-boom korszak, az 1965 és 1979 közöttiek az X, a 1980-1995-ösök az Y, az 1996 után születettek pedig már a Z generáció tagjai. Forrás: Intergeneracio.hu
Ez miért más egy huszonévesnél, mint egy negyvenévesnél?
Más. A mostani huszonévesek elképesztő pajzsokkal rendelkeznek, miközben azt mutatják, hogy ők milyen menők és határozottak, és eközben mosolyognak. A negyven éves már nem mosolyog, hanem búvalbaszott..A huszonéves pörög és mutatja, hogy potens, és a felületes szemlélő azt látja, mennyire jól van. Hazugság. Hazugság. Nem igaz, fiatalabb kiadásban pont olyanok, mint az X-ek.
Na de akkor miért vannak ők megkülönböztetve?
Nincsenek. Mint ahogy az X a másik szereplő, én vagyok az összekötő, meg a narrátor, meg a tanulságokra felhívó, elmondom, hogy ha valakinek fogalma sincs arról, hogy ha lóvét szerez, anyagi biztonságban lesz, de nem lesz boldog. Attól, hogy valaki trendi szavakat használ, a képzett ember még érezheti a másik szemében a félelmet. A dolog úgy működik, hogy a testnek és a léleknek az összhangját csak úgy lehet megteremteni, ha a testre és a lelki életre is odafigyelünk.
A testet mennyire befolyásolja a lélek?
A lélek görcse? Ott van egy hölgy, akin lehet látni, hogy a saját boldogtalanságát kajával kompenzálja. (A másik asztalnál egy finoman szólva is molett nő ült - a szerz.) Ennyire befolyásolja.Ha nem befolyásolná, nem született volna meg az a betegség, hogy pszichoszomatika. Vagy a görögök nem figyelték volna meg, hogy a mosolytalan ember rengeteg betegséggel küszködik. Például a jobb oldali mell jelképezi a gyerekkel való kapcsolatot, a bal oldali meg a nőiesség megerőszakolására enged következtetni.
Mondod te, vagy mondják...
Mondja a tapasztalat.Szerinted miért van az, hogy elképesztően sok a nőgyógyászati rák, miközben elképesztően sok az a csaj, aki azt sem tudja, mi az a megalkuvás, és eközben ezt teszi a kapcsolatában? Megalázza a nőiességét, majd csodálkozik azon, hogy miért pont a nőiessége szervében keletkezik egy tünet. Ez, hogy van? Ja, hogy a média rákényszerít a nőkre egy csomó dolgot? Én meg erre azt mondom, hogy a távirányító a mi kezünkben van. Ha én nem hagyom, ha én nem hagyom magam, akkor éntőlem szívóskodhat, de az az én döntésem, hogy hagyom vagy nem.
Az emberek azt sem tudják, mit jelent tudatosan élni, hogy a feszültségeket hogyan lehet nyugtatók helyett más módon oldani. Nem tudják, hogy ha beszélnek a problémáikról, akkor megszabadulnak a feszültségektől. Ezt egyszerűen el lehet magyarázni.
Két barátnő beszélget. Az egyik azt mondja: Jaj de jó, mennyire megkönnyebbültem. Aztán csinálja ugyanazt tovább. Nem tudatosodik benne, hogy ha beszél a problémáiról, az tüneti megoldást jelent. Én az oki kezelésre vagyok kíváncsi. A tüneti kezelésre nagyon sokan, nagyon sokféle megoldást kínálnak, de az összefüggéseket én sehol sem olvastam, akár Poppernél, akár más nagy gondolkodóknál, hogy hogyan fogalmazzák meg, hogy önbizalmat hogyan lehet szerezni.
Úgy lehet, hogy racionálisan, tudatosan érzelmi konfliktusaimban, melyek újak, vagy ismeretlenek,  tekintet nélkül arra, hogy öröm vagy fájdalom, belemegyek. Mindezt ma teszem meg, önmagamért, és tisztában vagyok, hogy az önmagamért meddig terjed, és mikortól ártok vele önmagamnak és másoknak.
Ezt honnan lehet tudni?
Hogy honnan tudod.? Megismerkedsz egy pasival. Az első pillanatban tudod, hogy valami nem stimmel. Majd agyból megmagyarázod, hogy kedves, dinamikus, okos, szimpi, a többiek is azt mondják, milyen jó fej. Ez a folyamat amit úgy hívok, hogy valaki agyból kíméli a szíve hangját. Ezt hívják önseggbekúrásnak.
A nők elférfiasodnak. Kurvára nem érzem sokszor, hogy nővel beszélgetnék, hanem azt érzem, hogy egy "kockával" vagy egy "dögössel": abszolút nincs a lágyság vagy a harmónia, a pasik meg elfeminizálódnak, így mind a két fél durván rábaszik. Hogy ez honnan jön?
Anyánktól datálódik. Nézzük az önismeret fontosságát. Egy 17-18 éves nem ismeri fel, hogy valójában az ő házasságkötése a gyávaságából származik, elmenekül a szüleivel való konfliktusok megoldása elől. Nem tudja, hogy a számára elsősorban hitelesnek látszó személyiségminta az apja, ezért a számára hitelesnek látszó pasit fog választani. Máshogy fog kinézni, de a kapcsolatában dettó ugyanúgy fog viselkedni mint az anyja, ugyanis tőle tanulta meg, hogyan kell nőként funkcionálni egy kapcsolatban.
Érzi, hogy boldogtalan, de megmagyarázzák neki, hogy így kell tenni. Itt a kor, szülni kell gyereket. Szül, és itt a gond. Ott a pasi, aki érzelmileg infantilis, felelősséget nem vállal, valójában emocionálisan kisfiú, és a nő nem látja át, hogy nem csak a pasi támaszkodik rá, és azt sem látja át, hogy az apjával vannak emocionálisan megoldatlan konfliktusai, a pasiban pedig pótapát keres. Ez a vak vezet világtalant kapcsolat. Vagyis egymást támasztják, miközben a nőci szül gyereket, eközben még mindig gyáva kimondani, hogy mit keresek én it? Születik mondjuk 2 fiúgyereke, rájuk támaszkodik, kinyalja a seggüket, de valójában ez az, amikor az anyák kasztrálják a kölyküket. A pasi meg nem válik le emocionálisan az anyjáról, ami azt jelenti, hogy hagyja magát kasztrálni nap mint nap. Ezért feminizálódik.
A lánygyerek azt tanulja el, hogy  emocionális szempontból a vezér az anya, ergo úgy viselkedik, mint az anyja, és elkezdi kasztrálni a faszikat. Ő kezdi el hordani a tököt, mindeközben hiteltelen nővé válik, de nem meri kimondani, mert nem tudja, hogy a gyávaságot az anyjától tanulta el. Sakk-matt, szia.
Te a párkapcsolataidban elkezdted tudatosan átalakítani, és ezen dolgozni?
Az első lépés az volt, amikor rájöttem, hogy az aktuális párkapcsolatomban nem fogok máshogy viselkedni, amíg a szüleimről való leválást nem teszem meg. Ennek a lépéseit leírtam a könyvben.
Ez mennyire működik?
Eléggé.Ha olyan nőt választok, mint az anyukám, akkor ő elkezd anyáskodni, én gyereknek érzem magam, és ha gyereknek érzem magam, akkor újra bekövetkezik minden, ami bekövetkezett. Beszélek róla, kimondom, és megkérdezem: Miért csinálod ezt?
Mi az oka, hogy nincs gyereked?
Amikor én akartam, a másik nem akarta. Aztán fordítva. Valójában az életem úgy hozta, azt eredményezte, hogy nem jött létre a gyerek, de a gyerekekkel én elképesztően gyorsan alakítok ki kapcsolatokat, tehát ha bármikor jön, örülni fogok. A gyerek az leszületik. Ezt mondják.
Nagyon megváltoztál, az üvöltőzös Csernust felváltotta egy sokkal nyugodtabb.
Nem éreztem azt a viselkedésemet technikázásnak. Ha úgy érzem, hogy játszmáznak velem, akkor egy adott türelmi idő után szétbaszom a másikat, gondolkodás nélkül. Ha én nem vagyok erőszakos a másikkal, akkor a másik velem miért cinikus? Prekoncepció volt? Megteheti, de egy bizonyos türelmi idő után a sokszorosát adom vissza. Nem szeretem a játszmákat. Ha egyenes, nyílt vagyok a másik ember felé, ő meg erőszakos az irányomba, egy idő után tükör leszek.
Ez mennyire működik?
Nagyon.
Az Y-generációval te hol találkozol? 
10 éve járok a győri ETO-ba, ahol sportutánpótlásban a Fehér Miklós sportakadémián dolgozom, ott az utánpótlás ahol minden pénteken 15 évesekkel dolgozom, majd utána a válogatott korosztállyal, minden korosztályból, ebből a csúcsválogatottal kiscsoportos foglalkozás van.
Egy idő óta elképesztően sok tizenévessel foglalkozom, csináltam egy alapítványt, ami tegnap volt 15 éves, és ott elképesztően sok fiatal felnőtt jön be hozzánk, akiknek elképesztően rigid  szüleik voltak, nem tudtak emocionális szempontból felnőni, és gyilkolják a gyerekeiket.
(Csernus ekkor tüsszent, adok neki egy zsebkendőt. "Na, pont így kell kasztrálni egy kölyköt" - hivatkozik vissza a korábban levezetettekre.)
Ez az a mozdulat, amikor valaki jót akar, de a másik azt nem kéri, és már előre tudod, hogy a kölyök mit fog csinálni. Valójában ez az a folyamat, amikor a szülő elveszi a gyerek önbizalmát. Mert az önbizalomhoz, nem csak munka, hanem sikerélmény is szükséges. Ha a megmérettetést a szülő oldja meg a gyerek helyett, az sosem lesz a gyerek önbizalma, mert ez a szülő sikerélménye. A gyerek ezt átveszi, ezáltal elkényelmesedik, mert megszokja, hogy neki csak köhintenie kell, rögtön ott van az anyuci, határozott, domináns, mindent megold. És így lesz elkényeztett: ha lányról van szó, egy ribanc, aki valójában elképesztően nárcisztikus lesz, sértődékeny, egoista, nem akar leválni a szülőről, kihasználja őket. És akkor előbb-utóbb a szülő elballag hozzám, én pedig az anyukát elküldöm olyan szülőkhöz, akik ugyanúgy elbaszták a gyerekieket.
Ez egy alapvető kompenzációs effektus, egy embernek önmagával foglalkoznia elképesztően melós és fájdalmas. Az ember előszeretettel téved a könnyűnek látszó útra.Sokkal könnyebb a gyerekkel foglalkozni, az ő bajával a gondjaival, mint odafigyelni, hogy milyen ember is vagyok én? Milyen erőforrásokkal rendelkezem? Az esetleg kényelmetlen lesz, hogy felteszek bizonyos kérdéseket. Miért vagyok ilyen? Arról nem is beszélve, hogy miután válaszoltam, hogyan kezdek el változtatni rajta. Vagy amikor rájövök, hogy tudom a megoldásokat, és mégsem változtatok rajta. Elkezdem kimondani, hogy nem a másik a hunyó ezért, hanem én vagyok. A belső feszültség önmagam felé egyre inkább fokozódik, különösen, ha rájövök arra, hogy kurvára nem bocsájtottam meg magamnak a faszságomért, hanem továbbra is büntetem magam. És így tovább. kompenzálok a munkámmal, és előszeretettel kompenzálok azzal, hogy a gyerekre odafigyelek, mert ott azonnali, gyors megoldások vannak. Egy zsepit odaadni, az kurva jó. Vagy bántott a tanár? Bemegyek és szétcsapok, bazdmeg. Mi a faszomat képzel ez magáról?
Ha tudjuk, hogy mi okozza a problémát, azon, hogy lehet változtatni?
A tudás kivált egy érzést. A változás akkor következik be, amikor az érzés letelepszik, és ez a kettő szinkronba kerül. Mert sokan sokfélét mondanak, de az érzést és a gondolatot nem kapcsolják össze, pedig ez idő és gyakorlás kérdése. Mert, hogyha az apám alkoholista, és én egy csomó aljasságot, geciséget tapasztaltam tőle, ez mind kurva jó, mert fáj, hogy nincs apám valójában, akkor először, első lépésként eltemetem apámat, második lépésként megfogalmazom, hogy miben vagyok olyan, mint az apám, majd átgondolom és akár le is írom, "ha olyan vagyok, mint az apám, akkor ezzel milyen kárt okoztam önmagamnak". Gondolom azt, hogy az eredeti elképzelésemmel ez pariban van, vagy megalázom magamat. Ha megalázom magam, akkor leköpöm magam, majd rájövök, hogy ez felesleges, megbocsátok magamnak, és ha ez megvan, akkor elkezdek energetizálódni, és nap mint nap odafigyelek, akkor rájövök, hogy bár bármikor lehetek olyan, mint az apám, nekem ez már nem jelent gondot.
Te el tudsz számolni önmagaddal?
Igen.
És akkor számodra már nincs is fejlődési lehetőség ?
De van. Az egyik legnagyobb fejlődés a megtartás.
Megéri?
Megtartani? Nap mint nap elaludni 5 másodperc után kurva jó érzés.

Dr. Csernus Imre

Dr. Csernus Imre (JugoszláviaVerbász1966március 2. – ) magyar pszichiáter. AViasat 3 televíziós csatornán sugárzott Bevállalja? című műsorral lett az ország közismert „kiabálós” pszichiátere.Évekig rendelt a Lipótmezőn az OPNI-ban, ahol elsősorbandrogfüggőket kezelt. Számos könyve jelent meg; jelenleg előadásokat tart. Praktizál. Jelenleg a győri ETO pszichiátere. 11. könyve jelent most meg, A Kiút címmel, a Jaffa kiadó gondozásában.
(Forrás:divany.hu)

A nagyszerű tanár inspirál!

Jó szívvel ajánlom a könyvet azoknak a pedagógusoknak, 
akik számára jól végződött a tanév, 
és azoknak még inkább, akik belefáradtak és sokat csalódtak, 
hogy a következő tanév számukra is sikeres legyen!



Az alábbi, a delfinek alatti sorokat hajdani, kedves kolléganőmtől, TET-tréningesemtől kaptam,
 és örömmel osztom meg a blogomban is.

Szeretettel kívánok mindenkinek: 
PIHENTETŐ -- FELTÖLTŐ -- INSPIRÁLÓ NYARAT!

„A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol.
 A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.”
 (William Arthur Ward, amerikai író)

"A fenti idézetben leginkább az utolsó mondat fogott meg. A legfontosabb, és mégis a leggyakrabban kihagyott lépés a tanításban az, hogy inspiráljuk a gyerekeket, hogy kedvet kapjanak tantárgyunk tanulásához, hogy felkeltsük az érdeklődésüket. Hiszek benne, hogy ha ez a lépés megvan, akkor ha mi semmit nem magyarázunk a gyerekeknek, akkor is elérhetjük azt, hogy ők meg fogják szerezni az ismereteket a témáról, akár minden segítség nélkül maguktól, autodidakta módon.
Míg, ha ezt a lépést kihagyjuk, azaz nem lelkesítjük fel a tanulót a téma iránt, nem osztjuk meg a tanulókkal, hogy miért jó nekik, ha ezt a tudást megszerzik, mire tudják ezt alkalmazni az életben, oda se fognak figyelni ránk. Ez esetben akármilyen lelkiismeretesen készülünk is fel az órára, egyirányúvá válik a dolog. Ezt nevezikígyótömésnek L. Ron Hubbard, amivel teljesen egyetértek, hiszen a tanításnak kétirányúnak kell lennie.
Én diákként azt tapasztaltam, hogy a tantárgyukért lelkesedő, inspiráló, érdeklődést felkeltő pedagógusok óráit azok is szerették, akik alapvetően nem érdeklődtek a tárgy iránt és más érdeklődési körűek voltak. Azt is megfigyeltem, hogy sok osztálytársam egy-egy ilyen inspiráló tanár hatására választott pályát. Ilyen óriási ereje van ennek a tényezőnek.
Jómagam is büszke vagyok rá, hogy régi tanítványaim közül sokan váltak az én hatásomra német-tanárrá vagy karrierjüket meghatározta a német nyelv ismerete, melyet az én segítségemmel sajátítottak el. Mindig törekedtem arra, hogy érdekesek és változatosak legyenek az óráim, hogy ne elvegyem a kedvüket a nyelvtanulástól, hanem éppen fordítva, megszerettessem velük. És ezzel a hozzáállásommal elértem azt, hogy szívesen tanulták a tantárgyamat, szívesen jártak az óráimra diákjaim.
Az én álmom, hogy a magyar iskolák ilyen, valóban inspiráló tanárral legyenek tele!"
Barátsággal:
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan
70/601-8002


2014. június 6., péntek

Mit ünneplünk pünkösdkor?


A pünkösd sokunknak elsősorban azt jelenti, hogy kapunk plusz egy szabadnapot, amit a szeretteinkkel tölthetünk, kirándulhatunk a szabadba, sütit süthetünk, pihenhetünk. 

A pünkösddel alakult meg az egyház


Aki járt hittanra, vagy gyakorló keresztény hívő, az még tudja, hogy a húsvét utáni hetedik vasárnapon a szentlélek kiáradását ünnepelik. A festményeken ezt gyakran úgy ábrázolták, hogy kis lángnyelvek jelennek meg az apostolok feje felett. 

Részlet El Greco festményéből
Részlet El Greco festményéből

„Pünkösdkor három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője, az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka is ekkor vette kezdetét” – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki konferencia oldalán. A Szentlélek révén ugyanis mindenki a saját nyelvén hallotta, ahogy Jézus tanítványai az evangéliumot hirdették.

A pünkösdi király hatalma


A pünkösd a kereszténység elterjedése előtt is ünnepnek számított a magyar kultúrában, így különféle népszokások kötődnek hozzá. Ilyenkor tartották meg a pünkösdikirály-választást, lovasversennyel, ügyességi próbával választották ki a falu legrátermettebb legényét a Magyar néprajz című könyv szerint. 

A pünkösdi királyt innentől fogva minden mulatságra, lakodalomra meghívták, minden kocsmában ihatott egyet a község számlájára, és a társai őrizték helyette a lovait, marháját. Uralkodása azonban nem tartott sokáig, legfeljebb egy évig, innen is ered a mondás, hogy „rövid, mint a pünkösdi királyság”.

Pünkösdi lovaglás Somogy megyében (Fotó: mek.oszk.hu)
Pünkösdi lovaglás Somogy megyében (Fotó: mek.oszk.hu)

Volt, ahol a király mellé királyné is választottak a lányok közül, és az ünnepi ruhába öltözött pár szalagokkal, koszorúkkal, virágos kosarakkal járta végig a községet házról házra.  Az őket kísérő legények és leányok minden portán táncot jártak, a háziasszony megajándékozta a királyi párt, és a királyné virágot hintett a házuk elé. Ennek a szokásnak is sokféle változatát jegyezték fel, volt, ahol lakodalmas menetként járták be a falu utcáit.

Bodzaág és májusfa



Egy másik pünkösdi népszokás szerint ilyenkor zöld ágat, bodzát, gyümölcsfaágat tűztek a házra, a kerítésre vagy az istállóra. Ezzel vagy a gonosz, rossz szellemeket űzték el, vagy a lányos házakat jelezték vele. Néhány vidéken ilyenkor állítottak májusfát, ahol viszont már május elején felállították, ott pünkösdkor szedték le. 
(Forrás:nlcafe)

2014. június 4., szerda

Az immunrendszert erősítő-védő gyógytáplálék. (Spoonz, a házi biojoghurt)

SPOONZ, a házi biojoghurt


Miért érdemes Spoonz joghurtot fogyasztani?
·         Mert 1 -1,5 dl fogyasztása esetén napi 10 milliárd hasznos csíra jut a bélrendszerbe.
·         Hősokk nélkül, lassú érleléssel készül egy speciálisan kifejlesztett tartályban. (A hagyományos probiotikus joghurtokat a tartósítás miatt 78°C fölé hevítik, elpusztítva ezzel a hasznos csírákat.)
·         Tartalmaz prebiotikus inulint, amely a gyomorsav ellen védőköpenyként lép fel és a probiotikus csírákat biztonságban juttatja a bélbe.
·         A kereskedelmi egységekben kapható tejek tejfehérje tartalma gyakorta nem elegendő a megfelelő minőségű joghurt elkészítéséhez, így a Spoonz joghurtban hozzáadott tejfehérje koncentrátum is található por alakban, elősegítve a kitűnő minőség elérését.
·         Öt egymással teljesen összefüggő pre- és probiotikus mikroorganizmust tartalmaz: inulin, lactobacillus acidofilus La-5®, bifidobacterium animalis subsp. lactis BB-12®, streptococcus thermophilus, lactobacillus delbrückli cubsp. bulgaricus.
·         A joghurtporban található összetevők szigorúan ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak, a terméket a Biokontroll Hungária látta el bio tanúsítványával.
·         Mesterséges színező- és aromaanyagoktól mentes.
·         Stabilizáló szer nélkül készült.
·         Az elkészített joghurt hűtőszekrényben 4-5 napig eltartható.
A legkevesebb kalóriával és zsírral készült, koleszterinszegény.
NINCS KONKURENCIA, MIÉNK A PIAC! SOK SIKERT!
Az oldal, ahol bejelentkezni és vásárolni tudsz:  

Regisztrációhoz a SZPONZOR számom: 1405-0149 (Nélküle nem enged be az oldalra, hogy  MUNKATÁRS és/vagy  FOGYASZTÓ lehess. Regisztráció után Neked is lesz sajátod!)

Elérhetőségeim:
e-mail: iranyi.agota@gmail.com  /Levélváltáskor kölcsönös telefonszámcsere!)
facebook: Ágota Irányi

Szeretettel kívánok jó egészséget és sikeres otthoni munkát!


Egy cikk a témában:
http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/ez-az-igazi-hazi-joghurt-2255847


A belek szabályos működése az egészségünk záloga. Sok ember nem figyel az emésztőrendszer zavaraira. Megzavart bélrendszer - megzavart egészség! Már Hippokratész szerint is a „gonosz” a belekben lakozik. Immunrendszerünket nemcsak nyirokszervek és nyirokcsomók alkotják, hanem fontos részét képezi az az 1-2 kilogrammnyi hasznos baktériumtömeg is, amely a bélrendszerben, döntően a vastagbél területén helyezkedik el. A saját sejtjeink számának tízszeresét (!) kitevő baktériumok táplálása és életfeltételeinek biztosítása legalább olyan fontos, mint a saját sejtjeinké. A vékonybelekben élő baktériumoknak létfontosságú feladatuk van: lebontják a cellulózt, nélkülözhetetlen vitaminokat termelnek, és folyamatos edzésben tartják az immunrendszerünket, ezért olyan fontos, hogy folyamatosan fogyasszunk pl. jó minőségű joghurtot, mellyel pótolhatjuk a létfontosságú bélbaktériumokat a bélrendszerbe! A bélflóra képezi annak a védőpajzsnak az alapját, melynek segítségével a szervezet képes felvenni a harcot a minket megtámadó külső kórokozókkal szemben. 

Az ember gyomor-bélrendszerében több mikroorganizmus él,
mint ahány ember él vagy valaha is élt a Földön. Az életmódunk miatt a szervezetünkből kipusztult baktériumokat kívülről kell pótolnunk.

A joghurt története

Gyanítjuk, hogy joghurtot már azóta fogyaszt az emberiség, amióta tejet is – úgy közel hat-hétezer éve. A tejből – hűtőszekrény híján – spontán alakultak ki a savanyú tejtermékek. A joghurt szó török eredetű, a savanyú tejtermékeket yogurutnak hívták. A törökök anno rengeteg joghurtot fogyasztottak – manapság is kedvelik –, és már a hódító hadjáratok idején biztosan ismerték az egészségre gyakorolt több tucatnyi jótékony hatását is.

A 20. század elején egy orosz biológus, Ilja Mecsnyikov kutatásai – amelyekért Nobel-díjat is kapott – bebizonyították, hogy a joghurtban található élő kultúrák és az úgynevezett jó baktériumok megakadályozzák a bélben a toxikus anyagok elszaporodását. A felfedezés után a joghurtfogyasztás Európa-szerte nagyon népszerű lett. Legújabb kutatások szerint az élő baktériumkultúrás táplálékok fogyasztásának egészségügyi szerepe három csoportba osztható: 
  • gátló szerep (megakadályozza egyes betegségek kialakulásának kockázatát), 
  • tisztító szerep (megtisztít a toxikus anyagoktól), 
  • karbantartó szerep (egyensúlyban tartja a bélflórát). 

A rendszeres joghurtfogyasztás tehát karbantartja, „egyensúlyba hozza” az emésztést, erősíti az immunrendszerünket és pl. koleszterinszint-csökkentő diéta részeként, segíti annak sikerességét is.
Napjainkban a nagyipari gyártás az, amely sajnos a joghurt legfontosabb és legegészségesebb alkotóelemeit rombolja. Ha egy boltban kapható joghurt dobozán feltűnően hosszú eltarthatósági időt tüntetnek fel, joggal gyanakodhatunk. Ha hűtés nélkül nem púposodik fel a doboz, nem készülődik felrobbanni, akkor bizony több benne a tartósítószer és a káros adalékanyag, mint az élő kultúra. Az ilyen joghurtban magas hőkezeléssel elpusztították az élő joghurtkultúrát, és vele együtt minden áldásos hatását is.

A joghurt és a probiotikumok

Egy kész joghurt kialakulásában két baktériumtörzs (probiotikumok), aLactobacillus bulgaricus és a Streptococcus thermophilus vesz részt. Tejsavat képeznek, megsavanyítják a tejet, másfelől pedig megakadályozzák a tejben a káros baktériumok elszaporodását. Az így kialakult joghurtkultúra 1 grammjában 10 millió élő baktériumot, többféle és jótékony hatású mikroorganizmust tartalmaz. A joghurtban minden olyan tápanyag megtalálható, amelyre az emberi szervezetnek szüksége van. 
  • elsősorban segít egyensúlyban tartani a bélflórát, az emésztést  
  • csökkenti a májban a zsírlerakódást, 
  • gátolja a rákkeltő anyagok képződését, 
  • erősíti az immunrendszert, 
  • csökkenti a koleszterint, 
  • jó hatással van a vérnyomásra, 
  • erősíti az érfalat, meggátolja az érelmeszesedést, így hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzéséhez. 
Nemhiába, hogy a Kaukázusban kiugróan magas életkort megélt emberek matuzsálemi korát a gyakori joghurtfogyasztással magyarázzák.

Mik azok a probiotikumok?

A probiotikumok olyan mikroorganizmusok (baktériumok vagy gombák), amelyek a szervezetbe jutva az egészségre jótékony hatást gyakorolnak. A bélflóra emésztő és immunfunkcióját erősítik, ezáltal ellenállóbbá teszik a szervezetet a fertőzésekkel szemben.

probiotikumok az állandó bélflóra helyreállítását illetve fenntartását szolgáló jótékony hatású baktériumok, amelyek száma folyamatosan csökken az egyoldalú táplálkozás, az antibiotikumok szedése és a stressz következtében. Az egészséges bélflóra megőrzéséhez és helyreállításához szükséges a hasznos bélbaktériumok pótlása, illetve prebiotikumokkal a szaporodásuk elősegítése.  

Mik a prebiotikumok? 
A prebiotikumok olyan, nem emészthető táplálék összetevők, amelyek ellenállnak a gyomorban és a vékonybélben lezajló emésztési folyamatoknak, így kémiailag változatlan formában eljutnak a vastagbélbe, és ott képesek a szervezet számára előnyös tulajdonságú mikroorganizmusok (probiotikumok) szaporodását elősegíteni. A prebiotikumok kedvező környezetet teremtenek a vastagbélben a probiotikumok szaporodásához. Ezzel párhuzamosan gátolják a káros baktériumok megtapadását és elszaporodását a bélben. A prebiotikumok közül a legfontosabb az inulin.

INULIN
Az inulin prebiotikus tulajdonságokkal rendelkező, emészthetetlen, vízben oldódó rostanyag, amely kedvezően befolyásolja a bél baktériumflóráját. Sem az ember szájában, sem az emésztőszerveiben nincs olyan enzim, amely képes lenne feloldani vagy megemészteni az inulint. Miközben az ember számára emészthetetlen marad, kalóriatakarékosság szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Az inulin legnagyobb haszna probiotikus tulajdonságában rejlik - szelektív módon tápanyagul szolgál a hasznos bélbaktériumoknakfőleg aBifidobacteriumoknak és Acidophilusoknak.
Az étrendbe épített inulin megszünteti a székrekedést, növeli a székletürítés gyakoriságát, ezzel a toxikus bomlástermékek képződését és felszívódásának lehetőségét megakadályozza. Az inulin tehát elősegíti az egészséges bélműködést és kedvező hatást gyakorol az egészséget védő bélbaktériumokra. Az egészséges bélflóra hozzájárul a szervezet védekezőképességének megfelelő működéséhez.

Az inulin élettani hatását az alábbiak szerint fejti ki:
  • javítja az emésztőrendszer működését
  • pozitívan befolyásolja a bél pH értékét
  • segíti a zsírok lebontását és az ásványi anyagok hatékonyabb felszívódását
  • szabályozza a cukoranyagcserét
  • nem növeli a vércukorszintet, természetes cukorpótló, nem szükséges inzulin a lebontásához
  • szerepe lehet a vastagbélrák megelőzésében
  • jótékony hatású lehet hüvelygyulladás, candida, mellrák, élelmiszer-allergia, valamint szív- és érrendszeri betegségek esetén.
Az inulin tehát számos jótékony hatással bír, természetes cukorpótló és zsírbontó hatása révén egyre szélesebb körben alkalmazzák. Ennek megfelelően használata javasolt:
  • cukorbetegeknek
  • magas koleszterinszint esetén
  • dietázóknak
  • fogyókúrázóknak
  • aktív sportolóknak
  • antibiotikumos kezelések alkalmával
  • gyomor vagy bélprobléma megléte esetén
  • szív – és érrendszeri  betegségek esetében.


Mit nyerhetünk a bélflóra helyreállításával? Elsősorban azt, hogy e hasznos baktériumok – a mi érdekünkben is – végezhetik természet rendelte feladatukat, és létükért cserébe segítenek megelőzni számos emésztőrendszerből induló betegség (gyulladás, daganat, allergia) kialakulását. Szabályozzák a bélműködést, rendezik a székletet, számos létfontosságú vitamint termelnek, erősítik immunrendszerünket, segítenek az ideális testsúly elérésében és megőrzésében. Hasznos bélflóránk erősítésével duplán nyerhetünk: nemcsak emésztésünk válik szabályosabbá, de – immunrendszerünk erősödése révén – álló- és ellenálló-képességünk is nagyobb lesz.